2017. július 15., szombat

Egyik kedvenc kimaradt KR jelenetem. (143. oldalon kezdődne)

Először azt hittem, hogy rosszul hallok, de David határozottan vonszolt vissza a klubba, egyenesen a ruhatár felé. Feladta rám a kabátot, megfogta a táskámat, és szabályosan kirángatott a helyről. Na, nem azért, mert nem akartam volna menni – igazából ordítani tudtam volna egy ágyért – hanem azért, mert nem voltam képes egymás után pakolni a lábaimat. Egész úton vihogtam és botladoztam. 
– Go on home, British soldiers, go on home! Have you got no fuckin’ homes of your own? For 800 years we’ve fought you without fear, and we’ll fight you for 800 more – bújt elő belőlem a nacionalista, ír lány. 
– Jaj, ne már! Sss! – próbált csitítani David. 
Nem igazán állt szándékomban befogni a számat. 
– If you stay, British soldiers, if you stay, you’ll never ever beat the IRA. For the 14 men in Derry are the last that you will bury. So take a tip and leave us while you may!
– Catie, ne már! – nevetett mellettem David. – Mindenki minket néz. 
– We’re not British, we’re not Saxon, we’re not English – zendített rá a közelemben egy hapsi. 
– We’re Irish! And proud we are to be – üvöltöttem szétvetett karokkal. 
– So fuck your Union Jack, we want our country back! We want to see old Ireland free once more – harsogtuk egyszerre, legalább tizenöten. 
Ekkor dolgoztam fel úgy hellyel-közel, hogy egy pub előtt haladtunk el éppen, a vendégek pedig az ajtóban állva, vagy a bár falának támaszkodva cigiztek, és úgy tűnt, szívesen csatlakoznak hozzám az éneklésben. 
– So go on home, British soldiers, go on home… – zengtem a refrént az ismeretlenekkel, miközben Davidre fittyet hányva odaugrándoztam hozzájuk, hogy összekapaszkodva énekeljünk tovább. 
Olyan rögtönzött koncertet nyomtunk az utcán, hogy legalább ötven illuminált állapotban lévő járókelő gondolta úgy, hogy ezt a partit nem lehet kihagyni, és lelkesen csatlakoztak az egyre bővülő csapatunkhoz. A nyakamat rá, hogy egy-két leprikón is hozzácsapódott a bandához. A törpéktől való félelmem ellenére, őket szívesen láttam. Végül is, mégiscsak írek. Hazai termés, na! 
– … Seo libh canaídh amhrán na bhfiann – üvöltöttem az ír himnusz utolsó sorát teljesen kifulladva. Az elvetemültebbek csatlakoztak is hozzám az őrjöngésben, mások csak bőszen kurjongattak, miközben kézről kézre járt megszámlálhatatlan számú whiskys üveg. 
Hirtelenjében valahogy mindenki testvére lett mindenkinek, én pedig rájöttem, hogy a whisky a legkedvencebb italom. Olyan élvezettel gurítottam le a torkomon a barnás folyadékot, mintha folyékony aranyat itattak volna velem. Még egy brit zászlót is sikerült szereznünk, mert kiderült, hogy a csapos, Mike, azt használja mosogatórongynak. Sanszos volt, hogy be kell majd szereznie pár mosogatószivacsot, mert bőszen köpködtük a földre terített, szétnyúlt és kifakult zászlót, zárásképpen pedig egy vaskos, kigyúrt, tar-kopasz pasas le is hugyozta. Iszonyatosan jól szórakoztam. Már-már kezdtem úgy érezni, hogy ez az én természetes közegem. Csak David lógott ki a sorból. Nem énekelt, nem ivott és zászlót sem gyalázott. De, legalább nem rángatott el. 
Jó pont, Mr. Dalton! 
Akaratlanul is sikerült kirobbantanom egy nacionalista megmozdulást. Olyannyira belejöttünk a dologba, hogy már-már azt tervezgettük, hogy elkötünk pár használaton kívülre helyezett tankot, és visszafoglaljuk Észak-Írországot, hogy egyesítsük a dicső ír nemzetet, hogy a Smaragd-sziget újra tökéletes egységben pompázhasson önmagával. 
– Catie! – rántott oda magához David. – Menjünk, mielőtt előállítanak. 
– Nyugi! – legyintettem olyan hévvel, hogy majdnem elrepültem. – Spanom a Garda. 
– Képzelem – csóválta meg a fejét David. – Na, búcsúzz el szépen a szélsőjobbos barátaidtól! Majd a felszabadító hadseregben találkoztok. 
– Oíche mhaith! – kívántam jó éjszakát az új barátaimnak olyan lelkesedéssel, mintha a világ legjobb dolga lett volna, hogy visszamehetek a Szent Terézbe szenvedni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Írással kapcsolatos dolgok, amiken kiakadok

Valamilyen különös okból kifolyólag ihletet kaptam ahhoz, hogy elkészítsek egy tíz pontból álló listát, amiben azt taglalom, hogy melyek a...